Amit a kormány és illetékesei rekonstrukció címén művelnek, az a szakértő szerint is egy teljes gány, a világon semmi köze az eredeti állapothoz és kinézethez, nem létező helyiségek és emeletek, abszolút oda nem illő építőanyagok kerültek és kerülnének a várba.
Az Index.hu cikkéből emelünk ki szemelvényeket, amelyek egy témához értő, építészeti szakértő tollából származnak, így nem a Borsod24 szerkesztőségének véleményét tükrözik, csak idézünk.
A középkorban általában azért nem használtak robbantott vagy fejtett mészköveket várfalak építésekor, mert a kötő- és fúgázóanyagként használatos mészhabarcs nagyon lassan oltódott fel közöttük, így az egymásra pakolt dolomitban gazdag üledékes kőzetek rendszerint elcsúsztak egymáson. A középkori kőművesek csak akkor nyúltak ehhez a kőtípushoz, ha tudták, hogy nincs háborús vészhelyzet, nem kell sietni, bőven lesz idejük a falazóelemek és a mészhabarcs között lassan kialakuló kémiai kötést, az úgynevezett karbonátosodást kivárniuk.
A diósgyőri vár is pont azért épült nedvszívó vörösbarna dácittufából, sárga homokkőből és sötétszürke trachitból, mert ezeknek a vulkáni kőzeteknek az alkotóelemei néhány óra alatt összekapcsolódtak a mészhabarcs hidrát-vegyületeivel, így nem kellett arra várni, hogy ezek a falak és bástyák megkeményedjenek.
A belső vár rekonstrukciós sikerén felbuzdulva hamar egyértelművé vált, hogy szükség lesz egy második ütemre is, hiszen értelmezhető tetőszerkezet hiányában az újonnan épült termek többsége beázott. Az állami műemlékvédelem felszámolásával ráadásul az a remény is felcsillant a 2010 és 2019 között regnáló fideszes városvezetésnél, hogy a KÖH és az MTT által folyamatosan ellenzett totális visszaépítés mégiscsak megvalósítható.
A 7940 négyzetméteren elterülő erősség teljes rekonstrukciós gondolatát Miskolc új főépítésze, Rostás László vállalta magára, aki már az első ütem ideje alatt is aktívan részt vett az újjáépítési folyamatokban. Az ő tervei alapján valósult meg többek között a Szent Hedvig-kápolna.
A FŐÉPÍTÉSZ 2016-BAN TETTE LE AZ ASZTALRA A VÁRKASTÉLY KOMPLETT VISSZAÉPÍTÉSÉRŐL SZÓLÓ TERVEIT, AMELYNEK GRANDIÓZUSSÁGA, SOK HELYEN ELTÚLZOTT, ODAHAZUDOTT, FIKTÍV ÉS ELNAGYOLT RÉSZLETEI AZONNAL KIVERTÉK A BIZTOSÍTÉKOT A KÜLSŐS SZAKÉRTŐK, ILLETVE AZ EGYKORI KÖH ÉS MTT ELBOCSÁJTOTT MUNKATÁRSAINÁL.
Mivel Rostás László szerint a nemzet erkölcsi és identitásbeli kötelessége, hogy a Varsói Charta szellemiségében revitalizálja elpusztult épített örökségét, a belső vár 2014-ig beépített kőmennyiségének minimum a dupláját kívánta a második ütem során visszaépíttetni a külső védművekbe és a kapupárokba, valamint a belső tornyok újabb szintjeibe.
Ezzel a döntéssel a tervező és a megbízó egyértelművé tette, hogy a 200 forintos hátoldalán látható diósgyőri vár a jövőben nem romantikus küllemű romként, hanem brutális méretű, 2500 tonna trassz habarccsal összekötött „középkori katonai erősségként”, egyesek szerint „borsodi Disneylandként” fogja a Szinva-patak völgyének látképét meghatározni.
Bár sokan vitatják a komplett visszaépítést, a történelmi hűség és a régészeti eredmények tükrében vitatható rekonstrukció mértékét és nagyságát, Rostás László elődjéhez hasonlóan leginkább az anyagkiválasztással és azok használatával vágta teljesen tönkre a diósgyőri várat.
- Durva történelemhamisításnak tűnik az is, hogy a külső vár északnyugati sarkában elnyúló későközépkori konyhára olyan emeletet építtetett rá Miskolc főépítésze, amelynek esetleges létét az eddigi ásatások már többször megcáfolták. A XV. századi konyhatér közepén feltárt tűzhely helyzete pont azt bizonyította, hogy anno itt egy szabadtéri kémény állt, és nem egy lakosztálynak is beillő, emeletes zárt sütőtér.
- Rostás László ezt az újabb súlyos szakmai tévedését azzal tromfolta, hogy odahazudott szintjének homlokzatát ismételten úgy boríttatta be fehér mészkőlapokkal, hogy erre a homlokzati síkra két nagy méretű, gótikus stílusú ablakot is vágatott. Mivel a tévesen megjelenített keresztosztós nyílászárók a nyugati várfal mellvédjére nyílnak, fiktív kialakításuk azt sugallja, hogy ostrom idején az itt dolgozó szakácsok alig várták, hogy a konyha tágas ablakain keresztül mikor nyilazzák le őket, mintsem a várúr parancsára a bakó fejezze le őket elsózott leveseik és főétkeik miatt.
A Modern Városok Program és a Nemzeti Várprogram keretén belül a miskolci önkormányzat további 12,7 milliárd forintot költött el eddig a felújítás második ütemére, amelynek kivitelezését az Épkar Zrt. és az FK Raszter Zrt. alkotta konzorciumra bízta.
A KÉT ÉPÍTŐIPARI VÁLLALKOZÁS AZONBAN EZ ÉV FEBRUÁRJÁBAN HIRTELEN AZÉRT VONULT LE AZ ÉPÍTKEZÉSI TERÜLETRŐL, MERT KIDERÜLT, HOGY A BELSŐ VÁR KÉT ÉSZAKI TORNYÁNAK 14-14 MÉTERES MEGMAGASÍTÁSAKOR A FALMAGOK MÁR NEM BÍRNÁK EL A TOVÁBBI SZINTEK SÚLYÁT, AMELYNEK STATIKAI MEGERŐSÍTÉSÉHEZ TOVÁBBI KÉTMILLIÁRD FORINT KELLENE.
Rostás László szerint nem történt tervezési hiba. A főmérnök úgy látja, hogy a második ütem előtt elvégzett alapos faldiagnosztika semmilyen szinten nem mutatta ki, hogy a szocializmus építési technológiája milyen mértékű rombolást okozott a falmagban. Pont az ilyen jellegű bizonytalanságok miatt különítették el a városházán azt a költségtartaléki keretet, amelynek összege – mint most kiderült – már nem elegendő ahhoz, hogy a tornyokat megerősítsék.
A korábbi számos hibát azzal fokozták, hogy szándékosan (?) eltorzították a történelmileg és régészetileg igazolható várkastélyt, hogy az állítólag csaknem egymillió köbméter mennyiségben felhasznált beton segítségével ezt a műemléket is – kis túlzással és szarkasztikusan – az ország újabb, kicicomázott atomerőművé alakíthassák át.
Mi mennyire értünk ezzel egyet?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
